Nagyon régen íródott már az utolsó bejegyzés, mert Anyáék állandóan elfoglaltak. Rengeteget dolgoznak szegények. 🙁 Ezzel kapcsolatos hír, hogy már nagy bölcsis vagyok, de erről majd még mesélek máskor!
Így most csak egy gyors képes összefoglaló következzen a karácsonyról, hogy lássatok sok szép képet rólam, rólunk! (Az előző bejegyzés óta eltelt időről is érkezik majd valamikor egy kis szöveg és képek!)

Vasárnap (22-én) meglátogattuk az egyik Dédit, aki messze lakik, és nem tudott eljönni karácsonyra, mert csak sok átszállással tudta volna megoldani, de ahhoz meg (legalábbis azt mondja) már öreg. Hiszi a piszi! Volt sok finom hami, meg pici fa, alatta ajándékokkal. Miután jól elfáradtam, és a tyúkokat is megnéztük, hazafelé próbáltunk versenyt aludni Apával, aki reggel még dolgozott, onnan jött rögtön velünk.
Szenteste délutánján (ez de furcsán hangzik így!) a Maminál jártunk, ahol egy “igazi”, nagy (mű)karácsonyfát hozott a Jézuska! Alatta rengeteg ajándékkal! Ott volt még Dorka nagynéni, Miki nagybácsi, Nimród unkatesó is, meg itt is volt egy Dédi, és a Roxy kutya is bejöhetett. Az ebéd/vacsora után sok-sok ajándékot bontottunk, majd viháncoltunk egy nagyot a Mami ágyán, hogy aztán hullafáradtan érjünk haza.
Amikor hazaértünk, a nappaliban egy gyönyörű igazi fenyőfa várt minket, szépen feldíszítve, és ide is rengeteg ajándékot hozott a Jézuska! (Még a Döme is kapott külön csomagot!) Miután mindent kibontottam és kipróbáltam, gyorsan fürcsiztünk, és eldőltem, mint egy darab bot.
25-én a Mamánál ebédeltünk, ahol ott volt Lilla nagynéni és Gyuri nagybácsi is, és ha hiszitek, ha nem, ide is hozott egy fát és ajándékokat a Jézuska! Biztos nagyon jó gyerek lehettem… Annyi kaját főzött a Mama, hogy nagyjából a felét tudtuk csak egyáltalán megkóstolni, és annak is csak a törtrészét megenni.
26-án a Papánál jártunk, ahol már nagy rutinnal rögtön a fát kerestem (volt is!), meg alatta a csomagokat (az is!). Itt is itt voltak Lilla nagynéniék és (kicsit késve, de) megjött a Kata is. Egy kis borozgatás után átmentünk az itteni Dédihez, ahol bundás alma, meg (milyen meglepő!) karácsonyfa és ajándékok vártak minket… Miután mindenki jól elfáradt, hazajöttünk és ismét nem kellett sokáig altatnia Anyának…

Hétköznapok
Anya szerint mozgalmasak a hétköznapjaink. Állítólag egész napos odafigyelést, foglalkozást igénylek. Hát igen, szeretem ha én vagyok a középpontban. 🙂
Szeretek belemászni a ruhás, játékos kosarakba. Néha borulok a tartalmával együtt. 😀
Ügyesen felmászok egyedül a székekre, fotelekre és belecsücsülök, mint a nagyok.
Időnként illegális házfoglalást követek el Döme háza ellen. Nagyon jó móka bemászni a kutyaólba.
Toronyépítésben is egyre jobb vagyok. A kockákat is egymásra tudom rakni és a rúdra is szépen ráteszem a karikákat, csak a sorrend nem mindig stimmel.
A legújabb sláger játékom a hajszárító és a fésű. Azt hiszem fodrász leszek nagy koromban. 🙂
Egyik nap összefutottunk Lilivel (4,5) és Lottival (2) a játszótéren. Hintáztunk, homokoztunk, csúszdáztunk, majd lejöttünk a kosárpályára autókázni. Lilinek van egy elektromos kis quadja. Azon vitt körbe-körbe hol engem, hol a Lottit, hol mindkettőnket. Nagyon élveztem.

Itt a gyümölcsszezon, így járunk le a Dédihez szüretelni. Van finom bárányfarkú körtéje, sárgabarackja… 2 napja létrás kajsziszedés van műsoron. Amíg Anya és Mami a létra tetején szedték a magas ágakról, addig én ügyesen szedtem össze a földről a lepotyogottakat. Néha került bele kis rohadt vagy szétlapított, de hát istenem… 🙂 Persze azért nem hagytam ki én sem a létrára mászást. Szegény Dédi nem győzi befőzni finom lekvárnak. De nagyon szurkolok neki, mert én is nagyon szeretem vajas kenyéren.
Vettünk egy nagy dinnyét is, jó játék a magokat megfogni.

Orfűi kirándulás
Apának nagyon elege lett az ügyeletből és kitalálta, hogy menjünk el Döméstül kirándulni. Az orfűi Vízfő forrás volt a célpont. Délelőtt gyorsan bevásároltunk, majd Anya összepakolta a cuccot és útnak eredtünk. Első megálló a Malom volt. Innen sétáltunk el a forrásig. Mindenáron be akartam menni a vízbe pancsolni, de nem engedték. Bezzeg a Döme belemehetett. 🙁 Innen a tornapálya mentén visszasétáltunk az autóhoz és átmentünk a közeli, szép, új játszótérhez. Útközben én sétáltattam a Dömét pórázon. Egyszer sem rántott el.
Anya kiterített egy piknik pokrócot és megebédeltünk. Illetve csak szerették volna, ha én is eszem, de nem voltam éhes. Inkább szaladtam hintázni, csúszdázni.
Miután kipihentük az ebédet, elmentünk a Pécsi-tó gátjához és onnan sétáltunk egy hatalmasat végig a part mentén. Egészen a másik végégig elmentünk, majd vissza, kb. 5km volt. Láttunk sok-sok napozó emberkét, kutyusokat, vitorlásokat, szörfösöket, pacit, hattyúkat, kacsákat… Visszafelé az utolsó 1 km-t már Apán feküdve tettem meg. Nagyon elfáradtam és bealudtam. Na jó, az út nagy részében a nyakában ültem. 🙂
Hazáig csicsiztem, majd itthon gyors ebéd és mentünk mindhárman vissza aludni.

Apának megint sikerült egy igen közeli szállodát kiválasztania nyaralásra, így jutottunk el Noszvajra.

Anyával nagyon ügyesen összecsomagoltunk péntek-szombaton, majd vasárnap reggel összeszedtük az ügyeletből hazatérő Apát és Lilla nagynénit és nekiindultunk a nem rövid útnak. Budapesten találkoztunk Gyurival és Kerianyuékkal és elmentünk együtt a Szeráj-ba ebédelni. Kaptam nagyon finom zöldséges pulykahusit búzakásával, amit egyedül ettem meg ügyesen villával. 🙂 Ebéd után átmentünk a Sugar-ba sütizni egyet, ahol összefutottunk Pepikével is. Majd könnyes búcsút vettünk mindenkitől és folytattuk utunkat a világ vége felé. Útközben elkapott minket két szép esősáv, de összességében jó utunk volt. Már érkezéskor nagyon tetszett a hotel, kint van a falun kívül, csendes, erdei környezetben. És nem utolsó sorban, velünk szemben van a Thummerer Pincészet. Sajnos estig esett az eső, így megnéztük a wellness részleget és pancsiztunk egy nagyot, majd megvacsiztunk. Az első éjszaka kicsit sírósra sikeredett, de szerencsére Anya rájött, hogy csak éhes vagyok, és miután kaptam pár szem pufit, nyugodtan végigaludtam az éjszaka hátralévő részét. Finom volt a török hami és a vacsi, de nem ettem ezek szerint eleget.

1. nap
Ébredés után kicsit hancúroztunk, majd lementünk reggelizni. Hú de sok finomság volt megint. Először gyorsan befaltam a tejpépemet, majd megkóstoltam a tejbegrízt, sült szalonnát, tojásrántottát, sajtot, magos zsemlét és a finom, perectészta szerű rúdkiflit. Jah, és még gyümijoghurtot és almalevet is kaptam. Kis bélpoklos! 🙂
Reggeli után kis ülepítés következett, majd lementünk megint pancsolni. Van 2 gyerekmedence, az egyik pont ilyen babáknak való, mint én, 30 cm a mélysége. Tele van mindenféle vízi játékkal, vízfröcsölővel, lapáttal, vödörrel… Néha sikerül orra buknom és akkor kapálózok össze-vissza, de már nagyon ügyesen mentem magam, emelem ki a fejem. Van aroma szauna gyerekeknek, ide Apával szoktam bemenni, amíg Anya a felnőttben főzi magát…
A pezsgőmedence is jó móka, bugyog mindenhonnan a víz, és lehet merülve úszni.
Dél körül pihentünk egy nagyot, majdnem 3 órát aludtam, utána ebéd, majd kimentünk megnézni a játszóteret. Van kisvonat, hinta, csúszda, rugóhinta, kötélpálya a nagyobbaknak és játszóház. Apa rögtön meg is találta az Xbox-ot. 😀
Miután meguntam a játékokat, körbe sétáltuk a szállót, találtunk kis tavacskát, pihenőket, bambuszból készült csőharangot…
Gyors átöltözés után újabb pancsi következett, vacsi előtt. Nagyon elfáradtam, majdnem elaludtam vacsora közben. De azt hiszem ez volt Anyáék célja, hogy nyugodtan végigaludjam az éjszakát.

2. nap
A mai délelőttöt helyi nevezetességek felkutatásával töltöttük.
Elsőként megtekintettük a noszvaji De la Motte kastélyt, megkerestük a parkban a geoládát. Na, én itt bealudtam, ahogy a kocsihoz visszaértünk, így a következő látnivalót Anya egyedül nézte meg. Valami kőfejtőhöz mászott fel, illetve tavacskákat és forrást keresett meg. Szerencsére a fagyizásról nem maradtam le, kaptam finom tölcsért. A fagyit mind megették a gonoszak!
A harmadik helyszín nagyon érdekes volt. Az Imány-tetőre másztunk fel (én Apa nyakában), ahol van egy szép emlékmű és egy nagy, kavicsokból kirakott Nagy-Magyarország körvonal. Kergettünk pillangókat, szagolgattunk sok, szép réti virágot, próbáltunk megfogni egy nagy, zöld gyíkot és a fejünk felett húzott el két Gripen is.
Végül valami barlanglakásokat akartak Anyáék megnézni, de inkább nem szálltunk ki a kocsiból, mert nem túl barátságos népek lakták be őket.
Visszaérve a szállóba kaptam végre ebédet, aztán pedig… éljen újra a pancsi-pancsi-pancsicsicsi!!! 😀

3. nap
A mai napot megint lustálkodós napnak neveztük ki, délelőtt a szobában hűsöltünk. Én aludtam, mert elég korán sikerült a reggeli ébredés, majd ebéd után megint lementünk wellness-elni. Babapancsoló, gyerek-szauna, pezsgőfürdő… Majd újabb pihi, játék és végül Anyával még egy rövid fürcsi vacsora előtt. Aztán valahogy sikerült megint kevesebbet ennem a szükségesnél, így éjjel újabb pufi adagot toltam be.

4. nap
Húh, ez egy igen mozgalmas nap volt. Kora délelőtt elautóztunk Egerbe körülnézni, kirándulni. Útközben megálltunk az egri sportreptérnél, de sajnos nem szállt fel éppen semmilyen repcsi.

Elsőként a várat jártuk be. Voltunk mindenféle múzeumban. Mindenhol a csodámra jártak a teremőr nénik. 🙂

Láttunk régi fegyvereket, használati tárgyakat, festményeket, viaszfigurákat korabeli öltözékben, hatalmas ágyúkat… Voltunk várbörtönben és tetőtől talpig pancsoltam az ivóvizes szökőkútban. (Az átöltözést már nem díjaztam annyira…)

Miután végeztünk a várban, elmentünk ebédelni a Szantofer Vendéglőbe. Isteni volt a hideg gyümileves, a limonádé, az almás-fahéjas szósszal nyakonborított grillezett pulykahusi. Ebéd után elsétáltunk megnézni a bazilikát, jól le is estem a lépcsőjéről. Szerintem egész Eger hallotta az üvöltésemet. 🙁 Itt már nagyon fáradt voltam, mert délelőtt nem nagyon sikerült aludnom, úgyhogy visszaindultunk az autóhoz, hátha tudok kicsit pihenni. Útközben adtam egy bácsinak némi aprót, cserébe megengedte, hogy játsszak a harmonikáján. És persze pont ilyenkor nincs nálunk semmilyen fényképezőgép. (Anya közben elment összeszedni egy ládapontot.) Végre odaértünk a kocsihoz, gyors peluscsere után már durmoltam is az időközben behűtött autóban. Addig Anya újabb ládát keresett meg.

5 óra körül a gonoszak felébresztettek, mert menni kellett találkozni Kati nénivel. A változatosság kedvéért útközben tovább ládáztunk. A Dobó-téren jól megkergettem a galambokat, de sajnos nem sikerült egyet sem elkapni vacsorára. 😀

Időközben odaért Kati néni is. Kaptam tőle egy jó kis labdát, amit azután sokat dobáltam. Egy utolsó pontot érintve, elsétáltunk a Sárvári cukrászdába fagyizni egyet és közben sokat beszélgettünk. Nagyon aranyos néni. 🙂 A fagyizónál megittam Apa narancsos limonádéját és megettem egy tölcsért kis adag fagyival. Apáék nagy örömére jól felpörögtem a sok cukortól. Fel, s alá rohangáltam, mint a mérgezett egér. Végül elérkezett a hazaindulás ideje. Hazavittük Kati nénit és villámgyorsan visszajöttük a szállodába, hogy még kapjunk vacsit. Nem mintha éhesek lettünk volna ennyi ebéd és fagyi után…

Ez egy igazán élményekkel teli nap volt. Jól elfáradtunk mindhárman.

5. nap
Azt hiszem a tegnapi után, ma megint lustálkodós, pancsizós napot tartunk… 🙂
Így is történt! Egész nap csak pihentünk, játszottunk a hűs szobában, illetve lubickoltunk a medencében. Állandóan a nagy gyerekek medencéjébe akartam átlógni, mert ott volt a csúszda, ami nagyon jó móka, csakhát ugye ott még nem ért le a lábam.

6. nap
Utolsó nap. 🙁
Még gyorsan kiélveztem a lehetőséget és 2x másfél órát ki sem lehetett szedni a vízből.
Délután Anya elkezdett összecsomagolni (én meg mindent kipakoltam a táskából), hogy ne indulás előtt kelljen gyorsan kapkodni. Sajnálom, hogy ilyen gyorsan elrepült ez az 1 hét, nagyon jól éreztem magam.
Este, vacsi után, a teraszon az Empty Pubs nevű zenekar játszott. Hallgattuk egy kicsit őket. Jó kis unplugged hangzású, rock and roll fűszerezésű, kicsit blues-os zenét toltak. 🙂

7. nap
Reggeli után befejeztük a csomagolást és kijelentkeztünk a szállodából. Bepakoltunk Lénába és Budapest felé vettük az utunkat. Először magpet-éket látogattuk meg valami kábelért, aztán Lilla nagynéniék vártak minket palacsintázni, amihez házi eper és chilis-cseresznye lekvárt kaptunk. Engem annyira nem hatott meg, inkább főzeléket ebédeltem, de a többiek befalták az összeset. 🙂
Egy óra körül elindultunk hazafelé. Útközben beköszönünk Apa munkahelyére (nagyon hiányzott neki nyaralás alatt :-D). Végül koradélután végre megérkeztünk kis otthonunkba.

Hát így telt az első komolyabb nyaralásom! Szép volt, jó volt, rövid volt! 😀

Miután megkaptam az értesítőt, hogy ősztől felvesznek az ANK Csoda Bölcsibe, egyben meghívtak a Gyereknapi rendezvényre is. Nem volt kérdés, ott a helyünk! 🙂

Reggel összeszedtük Apát, munkából hazafelé jövet és irány a bölcsi. Nagyon sok gyerek zsibongott már ott, mikor odaértünk.
Először megnéztünk egy Roxette névre hallgató, border collie kutyust, aki nagyon okosan követte a gazdája minden parancsát. Táncolt, ugrált, hempergett. 🙂

Ezután végigjártuk az összes állomást, ahol valamilyen ügyességi feladatot kellett megoldanom. A legjobban a különböző dolgokkal töltött dobozok tetszettek, végig kellett sétálni rajtuk. Volt szivacskocka, búza, kukoricacső és kukoricaszemek. Mind nagyon érdekes volt, ezt a pályát többször is teljesítettem. Az itt segítő dadusnénik rögtön le is stoppoltak maguknak. 🙂

Összességében nagyon jó kis délelőtt volt, ötletes feladatokkal kisgyermekeknek, kedves dadusnénikkel és sok-sok gyerkőccel! Köszönjük szépen a szervezést és a meghívást!
Találkozunk szeptemberben!
Reszkess, bölcsi, jövök!!! 😀

Sziasztok!

Eltelt megint másfél hónap, ideje pár fontos információt a tudomásotokra hoznom! 🙂

Állítólag egy ördögfióka bújt el bennem, mindent szétszedek, szétdobálok, kirámolok, aminek Anyáék annyira nem örülnek. Pedig az olyan jó játék! (Mindent, amit nem szabad…)

Időnként Anyával kijárunk motorozni, labdázni és homokozni a játszótérre, de sajnos nem minden nap. Ezen változtatni kell! 🙂

Május 1-én elmentünk hármasban kirándulni. Felmértük a terepet a közeli DDRKT gyermekes kategóriájához. Nagyon élveztem, majdnem végig Apa nyakából szemléltem az eseményeket, a tájat. Játszottunk egyet az Éger-tetői játszótéren, kavicsokat, ágakat gyűjtöttünk… Egy baj volt, hogy hemzsegtek a szúnyogok. A túra vége felé bealudtam, így Anya felkötött a hátára és így ballagtunk le Teca Mamához ebédelni egy jót. Újra leteszteltük a verseny babgulyás menüjét. Ismét nagyon finom volt.

Múlt hétvégén megint itt voltak Kerianyuék és most hozták Józsit is, Tipli kutyusával. Azért jöttek, hogy egy jót kiránduljanak a Mecsekben. Ugyanis ezen a hétvégén szervezték meg Apáék a versenyt.
Pénteken bográcsban főzött H.Gábor és csapata egy nagyon finom pincepörköltet és Anyáék csípősebbnél csípősebb chiliszószokat kóstoltak. (SHU 25.000, 100.000, 320.000, 666.000, 1.000.000 és szellemchili, illetve chilis csokik). Nagyon szép piros színük volt utána. 🙂
Aztán másnap rengeteg ember jelent meg és indult útnak, ki erre, ki arra. Én a nap nagy részét kesserek, Mami, illetve Dorka&Nimó társaságában töltöttem. Sétáltunk, halacskákat etettünk, kutyát kergettünk… 🙂 Anyáéknak nem nagyon volt idejük velem foglalkozni. 🙁 Este, miután mindenki elment, BaLee-ék, Kerianyuék, Józsi és mi levezetésképpen vacsiztunk egy jót, majd sipirc, ágyba is bújtunk. Mindenki nagyon elfáradt ebben a pörgős napban. Az időjárással is szerencsénk volt, mert csak az eredményhirdetés elején kezdett el esni az eső, egész nap tökéletes kirándulóidő volt. Köszi Tlalok és Quetzalcoatl! 🙂
Vasárnap délelőtt pihentünk, majd délután bementünk sétálni egyet a városba, mielőtt Kerianyuék hazaindultak.

A minap itt volt kadorca és elmentünk megkeresni pár ládát, hogy meglegyen a 600. GC-s találata. Először 2 láda a belvárosban, majd egy gyönyörű kilátású helyre mentünk fel, ahol megtaláltuk a ládát, majd megleptük kadorcát egy 600-as feliratot formáló kürtöskalács sütivel. Jól kitalálta ezt a Mami. Nagyon örült a meglepetésnek. Még pezsgőt is kaptunk. 🙂

Jah, és képzeljétek, kibújt az első rágófogacskám és úton van már a második is. Nem is tudtam, hogy ilyen jól meg lehet velük harapni bárki ujját. 😀
Tegnap Apa előkereste a szép kék, kis bilimet és elkezdtünk megbarátkozni. Állítólag pisilni és kakilni kéne bele, én egyelőre csak belelépek (sámlinak hiszem), vagy néha ügyesen rácsücsülök. 🙂
Hirtelen talán ennyi. Ha eszembe jut még valami, igyekszem megosztani veletek!

További videók:

Képek a twitterről